AZ A BIZONYOS 9 HÓNAP

Sokaknak igen kényes ez a téma, hiszen nem feltétlenül élik meg olyan jól a várandósságot. Viszont vannak nők, akik olyan könnyedén végzik el a napi feladataikat, mintha nem is egy gyermeket hordanának a szívük alatt. El kell fogadnunk, hogy mások vagyunk, és nem ugyan úgy éljük meg ezt az időszakot. Ezért döntöttem úgy, hogy megosztom veletek ezeket az élményeimet, tapasztalataimat, hogy lássátok, bármennyire is hasonló emberek vagyunk, mégis teljesen másképp birkózunk meg ezekkel a napokkal.


Szeretném elmesélni nektek, hogy mit éltem át ebben az időszakban, és bízom benne, hogy nagyon sok nőtársamnak tudok ezzel segíteni. Azt tudnotok kell, hogy nem vagyok egy izgulós típus. Nyilván vártam minden vizsgálatot, hogy láthassam végre a babánkat, de nagyon nyugodtan álltam a dolgokhoz, ami Tóniról is elmondható természetesen. Már önmagában az is hatalmas segítség volt, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott társam volt eddig végig a 7-8 hónapon keresztül.
Az első trimeszter az, ami a legjobban meg tudja kínozni a kismamát. Nagy szerencsémre, én szinte észre se vettem, hogy várandós vagyok, a gyakori alhasi görcsöket és étvágytalanságot leszámítva. Sajnos elég sok ismerősöm végig hányta ezt a 3 hónapot, velem egyszer fordult elő ilyen baleset, az is reggel fogmosás közben. Ezen kívül szerencsére nem volt más incidensem, úgyhogy aki egy kis rosszulléttel túléli ezt az időszakot, az összeteheti a két kezét, én is így tettem...

Én az 5. héten voltam először a nőgyógyászomnál, ahová egyedül mentem, mert a párom akkor sajnos nem tudott elkísérni. Itt megtudtam minden induló információt. Ezt követően a 8. héten kellett visszamennem, akkor már Tóni is elkísért. Itt láttuk először együtt a kis magzatot, és hallottuk a kis szívverését is. Csodálatos érzés volt. Ezt követően a 12. héten kellett ultrahangra mennünk, ahol a vérvétel és az ultrahang segítségével felmérték, van e bármilyen rendellenességre utaló jel. Ezen a vizsgálaton derült ki, hogy néma epeköveim vannak, ami elsőre kicsit megijesztett, megmondom őszintén, de mivel panaszmentes, így talán nem kell annyira félnem tőle, csak tartani az előírt diétát. Itt sokaknál már az is kiderül, hogy kisfiút vagy kislányt hordanak e a szívük alatt....nálunk ezt még nem tudták biztosra megmondani, a doktornő kislánynak látta.

A következő ultrahang vizsgálatra a 18. és 20. hét között kerül sor. Ezen a vizsgálaton derült ki, hogy 99% esély van rá, hogy KISLÁNYUNK fog születni, ami amúgy vicces volt, mert mindenki azt mondta, nekünk biztos kisfiúnk lesz, és én is ezt éreztem. Ennyit az anyai megérzésekről. :)

Nekünk nem voltak hosszú névlistáink a fejünkben, ha fiú lett volna, akkor a ZÉNÓ nevet kapta volna, de így hogy lány lesz, a LAURA nevet választottuk neki.



Ezután lassacskán elérkeztem ahhoz az időszakhoz, ahol már végre nem úgy néztem ki, mint aki többször is jól lakott és felszedett pár kilót, (hozzáteszem, alapból sose volt lapos a hasam, így gondolhatjátok milyen szép látvány lehettem a terhességem elején), hanem elkezdett látszani a kerekedő pocakom, és azon vettem észre magam, hogy már másoknak is feltűnik, hogy babát várok. Imádtam, és annyira boldog voltam, hogy nemsokárra én is édesanya leszek, hogy minden negatív velejárója, pozitívvá vált. Nekem is vannak hátfájásaim, alhasi görcseim, sokszor nem tudok aludni...és még sok más apró dolog, de ezek mind eltörpülnek az öröm mellett.



Azt nagyon fontosnak tartom, hogy felesleges mindenért panaszkodnunk, hisz ez nem csak a mi közérzetünket rombolja, de a körülöttünk lévőkét is. Lássuk meg a dolgok pozitív oldalát, hiszen a gondolatainknak teremtő ereje van! Arról pedig főleg ne feledkezzünk meg, hogy a változásokat nem csak nekünk kell feldolgozni, de a leendő apukának is! Azzal pedig biztosan nem segítünk a kapcsolatunkon, ha mindenért leharapjuk a fejüket! 



várandósságom alatt mindent ugyanúgy csináltam, mint eddig, a táplálkozásomon viszont kellett az epe diéta miatt változtatnom. Alapvetően úgy gondolom, hogy bármit fogyaszthatunk pocakosan, de figyeljünk oda a mennyiségre, és arra, hogy a nap melyik szakaszában mit eszünk. Zöldségek és gyümölcsök előnyben!!!Persze tudom, sok múlik a genetikán is. Van aki bármennyit ehet bármiből, mégsem tud hízni, de vannak akik ha semmit sem esznek, akkor is csak híznak. Nagyon sok kismama elfelejti, hogy okkal változik meg az alkata, amit nem kellene szégyellnie, hanem büszkén hordani minden terhességi csíkot, minden egyes felszedett kilót. Mi lenne az értelme az életnek, ha nem az, hogy gyermekeket vállalunk, kihordjuk majd felneveljük őket!?
Remélem segítettem azzal, hogy megosztottam veletek ezeket a szép napjaimat. Éljétek meg, élvezzétek, mert azért a csodáért, aki 9 hónapig a szíved alatt van, érte megéri bármin átmenni! 


Időről időre a blog Instagram és Facebook oldalán is megosztok veletek apróbb részleteket a mindennapjainkról, ha van kedvetek, kövessetek minket ott is!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy írd meg kommentbe!

My Instagram

Copyright © LAURAMOMMY | Baba-Mama Blog. Minden jog fenntartva.