BARÁTSÁG

Képek: Pinterest
Most, hogy közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe, sokszor eszembe jutnak azok a barátaim, akik bármilyen okból kifolyólag, de nincsenek már jelen az életemben. Sokaktól azért távolodtam el, mert az élet más irányba sodort minket, sokan pedig egyszer csak eltűntek az életemből és többé már nem keresték a társaságom. 

Biztos sokan tisztába vagytok azzal a ténnyel, hogy nagyon nehéz megtartani egy barátot. Nagyon nagyon sok energiát igényel ez a kapcsolat, és sokszor akaratunk ellenére is kétfelé sodor a szél minket, ugyanis történhetnek olyan változások egymás életében, amivel a másik vagy nem tud, vagy már nem is akar mit kezdeni. Fájdalmas dolog egy barát elvesztése, én legalábbis mindegyiket így éltem meg.

Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy minden életszakaszomban voltak barátaim, legjobb barátaim, akikért akkor tűzbe mentem volna. Az már egy másik téma, hogy némelyik ezt nem érdemelte volna meg, ha mai fejjel tekintek vissza a múltba, de akkor még így gondoltam. Olyan barát volt mindegyik, akiről tudtam, hogy nem csak egy haver, akivel bandázni jár össze az ember, hanem barát, akire tényleg bármikor számíthattam és ő is ugyanúgy rám. (Remélem ezt ők is így gondolják, ha olvassák ezt a bejegyzést!) Akivel nem csak könnyesre röhögtük magunkat, hanem rengeteg baromságot megcsináltunk együtt, akár füllentettünk is egymásért, bármit meg tudtunk beszélni, sülve főve együtt voltunk, egymásnál készülődtünk minden buli előtt, és akár az éjszaka kellős közepén is meghallgattuk egymást, ha valakinek éppen problémája volt.

Az egyik legnagyobb változás az ember életében ha gyermeke születik, anyává vagy apává válik. Onnantól még szép, hogy állandóan a gyerek a téma, hiszen a korábbi életéhez képest, most már nem önmaga az első a ranglistán, hanem a gyerek. Miután megszületik a baba, az életetek állandó részét képezi majd. Nincs már az, hogy hirtelen gondoltok egyet és menjünk el moziba, ugorjunk fel a hegyekbe, vagy csak szaladjunk el a boltba...bárhová akartok menni, a baba mindig ott lesz, vele számolni kell. Mostantól minden otthonról elindulás komoly szervezést igényel. (Minél nagyobb, annál kevesebbet - tapasztalat!) Én személy szerint élvezem az anyaságot, és az se probléma, hogy a gyereket vinni kell magunkkal, mert semmiben nem gátol minket a jelenléte és ő is élvezi a programokat, bárhová is megyünk. 
Egyébként nem fair, hogy csak azért, amiért megváltozott az életed, a barátaid ezt nem képesek feldolgozni. Számtalanszor hallom..."mióta gyereke született, hogy megváltozott", "már nem is keres", "már nem is tud másról beszélni csak a gyerekéről" stb. stb.  Általában ilyenkor mindig csak a sértett és elhanyagolt barát oldaláról közelítjük meg a helyzetet, az anyuka oldaláról nem! De basszus! Nem kérdezhetem meg joggal, hogy mi a franc ütött beléd!? Csak anya lettem, ezen kívül semmi más nem változott! Miért vagy ekkora pöcs, hogy nem érdekel mi van a gyerekemmel? Vagy miért baj az neked, hogy az én életem már ott tart, ahol a tiéd még nem!?
Mostanában egyre több anyukától hallom, hogy a terhességével a barátai is szépen lassan elillantak mellőle. De kérdezem én, hogy miért van ez!? Irigységből? Vagy miért!? Ahelyett, hogy együtt örülne a barátnőjével, együtt készülnének a baba érkezésére, utána babázhatnának, csavaroghatnának együtt, ő inkább szépen lassan felszívódik, mintha sose ismerték volna egymást!? Hm...hát milyen barát az ilyen!? Az meg ha valaki irigy, amiért neki még nem jött össze...hát annak akkor nagyon nincs rendben valami a fejével. Sosem szabad irigynek lennünk!!! Mi majdnem 2 évig próbálkoztunk, azalatt az idő alatt nagyon sok ismerősöm és barátom lett várandós, egyiktől se irigyeltem, örültem a boldogságuknak. 

Tényleg nagyon nehéz egy baráti kapcsolatot ápolni, és életben tartani. Mindkét fél kell hozzá, alázatosnak kell lenni egymással, és szem előtt tartani a másik érzéseit, és nem mindent előtérbe helyezni a barátságotok rovására.  Sokszor én se voltam egy minta barát, tudom, nem feleltem meg az elvárásoknak, mert minden fontosabb volt annál, hogy ráírjak egyszer egyszer a barátomra, hogy "hogy vagy" vagy "miújság"!? A mérföldkövek az életünkben nem tesznek minket más emberré! Lehet változik részben a látásmódunk, változik a személyiségünk, de ugyanazok az emberek maradunk.

Akárhogy is alakul az élet, a barátokra mindig kell időt szánni. Meg kell értenünk az élet változásait, támogatnunk kell a bajban és együtt örülni a boldogságunknak. Tudnunk kell megbocsájtani, ha tényleg fontos számunkra az a barát, de tudnunk kell elengedni, feldolgozni és elfogadni azt is, ha már nem egyenlő módon dolgoztok a barátságotokért. Ha már nincs meg az a bizonyos kötelék, akkor van az a pont, amikor már hagyni kell mindent, hogy ne fájjon annyira!

Időről időre a blog Instagram és Facebook oldalán is megosztok veletek apróbb részleteket a mindennapjainkról, ha van kedvetek, kövessetek minket ott is!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, vagy írd meg kommentbe!

My Instagram

Copyright © LAURAMOMMY | Baba-Mama Blog. Minden jog fenntartva.